Horvátországi utazásunk 4 napja

Az első nap, 2018. május 31.

Reggel 6:00 kor volt gyülekező az iskola mellett és 6:40-kor indultunk el. A határig körülbelül másfél óra volt az út. Ellenőrizték az igazolványainkat és mehettünk is Laskóra. A laskói iskolában tanárok és diákok fogadtak minket. Az iskola épülete nagyobb, mint a mi iskolánk, a tanulók száma viszont jóval kevesebb. A legnagyobb magyar nyelvű osztály létszáma kilenc fő. Az otthonról vitt pogácsát és üdítőt közösen fogyasztottuk el. Ezek után gyalog elmentünk a közeli református templomhoz, ahol elénekeltünk három dicséretet, majd a Himnusz eléneklése után megkoszorúztuk Sztárai Mihály emléktábláját.

Utunk ezek után Zágrábba vezetett. Megérkezésünket követően elfoglaltuk a szállást. Elmentünk fagyizni és megnéztük a Jellasics szobrot, majd Zágráb makettjét. Utána elmentünk a Szent István székesegyházhoz, ahol több magyar emlék is található. A Kőkapun keresztül jutottunk el a Szent Márk templomhoz, az egykori Báni palotához és a horvát országgyűlés épületéhez. A Lotrščak-toronyból gyönyörű kilátás nyílt a városra. Egy étteremben finom vacsorát kaptunk, mindenki jól lakott. Este elindultunk megkeresni a Szávát, de végül a vasútállomásra érkeztünk, a Szávát viszont nem találtunk meg. Végül mindenki holtfáradtan dőlt ágyba és gyorsan elaludt.

Irta: Szkladán Zsuzsanna és Horváth Naómi

Második nap, 2018, Június 1.

Miután előző nap késő éjszaka értünk vissza Zágrábi szállásunkra a Száva kereséséből,reggel 6-kor álmosan kezdtük el a csipabányászatot . Amíg arra vártunk,hogy a reggelit kipakolják,Tamás bácsi vezetésével dicséreteket énekeltünk, amin az étteremben a horvát felszolgáló kissé elcsodálkozott. A várakozás a szállásnál gyorsan elrepült, ugyanis a tanárok is engedtek a szigorúságukból. Miközben Abbáziába gurult a busz, találkoztunk zöld tehenekkel is, és megtaláltuk végre valahára a Szávát, amit mindenki ujjongással fogadott. Abbáziában megnéztük a Kvarner Hotelt, majd sétáltunk a tengerparton és egy gyönyörű parkban.  Sokan ekkor látták meg életükben először a tengert. Ezután meg sem álltunk Rijekáig, ahol elfoglaltuk a szállást, ebédeltünk és átöltöztünk a fürdéshez. Innen mentünk Crikvenicába, ahol meghallgatunk egy előadást a városról, majd meg sem álltunk a strandig. Itt fürödtünk és fagyiztunk. Ezek után kiéhezve értünk haza, majd egy gyors zuhanyzás után nekiláttunk a vacsorahegy elpusztításának. Ebben a sportban az osztályunk mindig kitűnően teljesített, most sem kellett csalódnunk. 

Ezek után indultunk esti sétánkra Fiumében. Megnéztük a Nemzeti Színházat, a Szent Vitus templomot, az egykori Kormányzói palotát és megkoszorúztuk Baross Gábor emléktábláját.  Minden helyszínen más és más ismertette az adott épület jelentőségét, vagy éppen Baross Gábor munkásságát. Sétánk során a Mekit sem hagytuk ki. Késő estig bolyongtunk a városban, majd este mindenki rögtön bedőlt az ágyba és kánonba horkolt vagy szuszogott. 

Írta: Kerekes Sarolta és Orosz Olívia




Harmadik nap, 2018. június 2.

Ezen a napon az Isztriát jártuk körbe. Reggel indultunk és estefelé értünk vissza a szállásra. Első állomásunk Pazin volt. Odafele átkeltünk az Učka alagúton, ami több mint 5 km hosszú. 

Pazinban sétáltunk és megnéztük a várat, ami mellett egy nagyon mély szakadék van. Meghallgattuk Verne egyik regényének részletét, mert ebből a várból szöktek meg 1848 után a magyar foglyok.

Ezután tovább mentünk a Limski-öbölhöz. Útközben egy kicsit eltévedtünk, de végül odataláltunk. Egy kilátóról megnéztük az öblöt. Az öböl mellett lehetett szuveníreket vásárolni. A következő állomásunk Rovinj volt. Rovinjban megnéztük a várost és egy olasz pizzériában ebédeltünk, majd folytattuk utunkat Pólába. 

Ott először megkoszorúztuk az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészeti temetőjében a magyar tengerészek emléktábláját. Majd tovább indultunk a kikötő felé, ahol meghallgattuk Horthy Miklós emlékirata alapján a flottaátadást. 

Utána az Amfiteátrumot néztük meg, majd találkoztunk a pólai magyarokkal, akik pár szóban elmondták milyen magyarként élni ebben a horvát nagyvárosban. Egy magyar kiállítás megnyitóján is részt vettünk, ahol meg is vendégeltek minket. Ezek után indultunk vissza Fiumébe, a szállásra.

Írta: Fridrich Krisztián, Szalai Kitti

Negyedik nap 2018, június 3.

A negyedik napon 6:00-kor szólt az ébresztő. Másfél óránk volt, hogy felöltözzünk és megreggelizzünk. Kemény túra állt előttünk, mert meg kellett másznunk a fiumei várhoz vezető 538 lépcsőfokot, hogy a csúcsról élvezhessük a kilátást.

8 órakor elindultunk a szállásról, és mintegy másfél kilométer séta után megérkeztünk a lépcsősor aljához. Elindítottuk a stoppert, és elkezdtük számolni a lépcsőfokokat. Útközben sehol nem álltunk meg, egyenesen a vár felé tartottunk. Amikor felértünk a várhoz, kellett még két perc, hogy mindenki megérkezzen. A stopper 11 perc 28 másodpercet mutatott. 

Érdekesség: ezt a sok lépcsőt a középkorban a szerzetesek térden csúszva mászták meg.

Ezek után kaptunk 5 percet, hogy gyönyörködjünk a kilátásban, majd jöttek az elmaradhatatlan kiselőadások, és már indultunk is vissza, hogy a tengerparton egy jót fürödjünk.

Két óránk volt lubickolni, miközben érdekes barlangokat, sziklákat, tengeri csillagokat fedeztünk fel.

Az idő szűke miatt indulnunk kellett vissza a szállásra, hogy megebédeljünk. Mikor végeztünk az ebéddel, a közeli bevásárlóközpont felé vettük az irányt, ahol egy órát kaptunk, hogy vásárolgassunk. 

Végül visszaindultunk Pécsre, és éjfélre már a saját ágyunkban hajthattuk álomra a fejünket.

Írta: Akaró Rafael