Horvátországi utazásunk 4 napja

Az első nap, 2018. május 31.

Reggel 6:00 kor volt gyülekező az iskola mellett és 6:40-kor indultunk el. A határig körülbelül másfél óra volt az út. Ellenőrizték az igazolványainkat és mehettünk is Laskóra. A laskói iskolában tanárok és diákok fogadtak minket. Az iskola épülete nagyobb, mint a mi iskolánk, a tanulók száma viszont jóval kevesebb. A legnagyobb magyar nyelvű osztály létszáma kilenc fő. Az otthonról vitt pogácsát és üdítőt közösen fogyasztottuk el. Ezek után gyalog elmentünk a közeli református templomhoz, ahol elénekeltünk három dicséretet, majd a Himnusz eléneklése után megkoszorúztuk Sztárai Mihály emléktábláját.

Utunk ezek után Zágrábba vezetett. Megérkezésünket követően elfoglaltuk a szállást. Elmentünk fagyizni és megnéztük a Jellasics szobrot, majd Zágráb makettjét. Utána elmentünk a Szent István székesegyházhoz, ahol több magyar emlék is található. A Kőkapun keresztül jutottunk el a Szent Márk templomhoz, az egykori Báni palotához és a horvát országgyűlés épületéhez. A Lotrščak-toronyból gyönyörű kilátás nyílt a városra. Egy étteremben finom vacsorát kaptunk, mindenki jól lakott. Este elindultunk megkeresni a Szávát, de végül a vasútállomásra érkeztünk, a Szávát viszont nem találtunk meg. Végül mindenki holtfáradtan dőlt ágyba és gyorsan elaludt.

Irta: Szkladán Zsuzsanna és Horváth Naómi

Második nap, 2018, Június 1.

Miután előző nap késő éjszaka értünk vissza Zágrábi szállásunkra a Száva kereséséből,reggel 6-kor álmosan kezdtük el a csipabányászatot . Amíg arra vártunk,hogy a reggelit kipakolják,Tamás bácsi vezetésével dicséreteket énekeltünk, amin az étteremben a horvát felszolgáló kissé elcsodálkozott. A várakozás a szállásnál gyorsan elrepült, ugyanis a tanárok is engedtek a szigorúságukból. Miközben Abbáziába gurult a busz, találkoztunk zöld tehenekkel is, és megtaláltuk végre valahára a Szávát, amit mindenki ujjongással fogadott. Abbáziában megnéztük a Kvarner Hotelt, majd sétáltunk a tengerparton és egy gyönyörű parkban.  Sokan ekkor látták meg életükben először a tengert. Ezután meg sem álltunk Rijekáig, ahol elfoglaltuk a szállást, ebédeltünk és átöltöztünk a fürdéshez. Innen mentünk Crikvenicába, ahol meghallgatunk egy előadást a városról, majd meg sem álltunk a strandig. Itt fürödtünk és fagyiztunk. Ezek után kiéhezve értünk haza, majd egy gyors zuhanyzás után nekiláttunk a vacsorahegy elpusztításának. Ebben a sportban az osztályunk mindig kitűnően teljesített, most sem kellett csalódnunk. 

Ezek után indultunk esti sétánkra Fiumében. Megnéztük a Nemzeti Színházat, a Szent Vitus templomot, az egykori Kormányzói palotát és megkoszorúztuk Baross Gábor emléktábláját.  Minden helyszínen más és más ismertette az adott épület jelentőségét, vagy éppen Baross Gábor munkásságát. Sétánk során a Mekit sem hagytuk ki. Késő estig bolyongtunk a városban, majd este mindenki rögtön bedőlt az ágyba és kánonba horkolt vagy szuszogott. 

Írta: Kerekes Sarolta és Orosz Olívia




Harmadik nap, 2018. június 2.

Ezen a napon az Isztriát jártuk körbe. Reggel indultunk és estefelé értünk vissza a szállásra. Első állomásunk Pazin volt. Odafele átkeltünk az Učka alagúton, ami több mint 5 km hosszú. 

Pazinban sétáltunk és megnéztük a várat, ami mellett egy nagyon mély szakadék van. Meghallgattuk Verne egyik regényének részletét, mert ebből a várból szöktek meg 1848 után a magyar foglyok.

Ezután tovább mentünk a Limski-öbölhöz. Útközben egy kicsit eltévedtünk, de végül odataláltunk. Egy kilátóról megnéztük az öblöt. Az öböl mellett lehetett szuveníreket vásárolni. A következő állomásunk Rovinj volt. Rovinjban megnéztük a várost és egy olasz pizzériában ebédeltünk, majd folytattuk utunkat Pólába. 

Ott először megkoszorúztuk az Osztrák-Magyar Monarchia haditengerészeti temetőjében a magyar tengerészek emléktábláját. Majd tovább indultunk a kikötő felé, ahol meghallgattuk Horthy Miklós emlékirata alapján a flottaátadást. 

Utána az Amfiteátrumot néztük meg, majd találkoztunk a pólai magyarokkal, akik pár szóban elmondták milyen magyarként élni ebben a horvát nagyvárosban. Egy magyar kiállítás megnyitóján is részt vettünk, ahol meg is vendégeltek minket. Ezek után indultunk vissza Fiumébe, a szállásra.

Írta: Fridrich Krisztián, Szalai Kitti

Negyedik nap 2018, június 3.

A negyedik napon 6:00-kor szólt az ébresztő. Másfél óránk volt, hogy felöltözzünk és megreggelizzünk. Kemény túra állt előttünk, mert meg kellett másznunk a fiumei várhoz vezető 538 lépcsőfokot, hogy a csúcsról élvezhessük a kilátást.

8 órakor elindultunk a szállásról, és mintegy másfél kilométer séta után megérkeztünk a lépcsősor aljához. Elindítottuk a stoppert, és elkezdtük számolni a lépcsőfokokat. Útközben sehol nem álltunk meg, egyenesen a vár felé tartottunk. Amikor felértünk a várhoz, kellett még két perc, hogy mindenki megérkezzen. A stopper 11 perc 28 másodpercet mutatott. 

Érdekesség: ezt a sok lépcsőt a középkorban a szerzetesek térden csúszva mászták meg.

Ezek után kaptunk 5 percet, hogy gyönyörködjünk a kilátásban, majd jöttek az elmaradhatatlan kiselőadások, és már indultunk is vissza, hogy a tengerparton egy jót fürödjünk.

Két óránk volt lubickolni, miközben érdekes barlangokat, sziklákat, tengeri csillagokat fedeztünk fel.

Az idő szűke miatt indulnunk kellett vissza a szállásra, hogy megebédeljünk. Mikor végeztünk az ebéddel, a közeli bevásárlóközpont felé vettük az irányt, ahol egy órát kaptunk, hogy vásárolgassunk. 

Végül visszaindultunk Pécsre, és éjfélre már a saját ágyunkban hajthattuk álomra a fejünket.

Írta: Akaró Rafael

Bemutató órák

2018 június 5.-én a második órában történelem óra helyett a hatodikosoknak tartottunk képes beszámolót. Berendeztük a termet hiszen mi is 21-en voltunk és a hatodikosok is néhány ötödikessel együtt 25-en jöttek be a terembe. Négy lány készült fel ppt-vel, ahol képeket mutattak és érdekességekkel színesítették mondanivalójukat. Beszéltek az utazás körülményeiről a meglátogatott helyszínekről, a szállásról, és természetesen a tengerben fürdésről is. Előadásunk végeztével a hatodikosok kérdéseket tehettek fel. Természetesen volt olyan kérdés is, hogy mi is ide fogunk menni? Erre tanáraink nem tudtak még válaszolni, mert nem kaptak a beadott pályázatra választ.
Néhány nap múlva ezt az előadást megismételtük az egész iskola előtt is. Nagyon jó érzés volt, hogy ilyen sok gyerek csendben hallgatja. A végén egy kis másodikos megszólalt, hogy gyorsan akarok hetedikes lenni, ha én is mehetek ilyen helyekre. Összességében elérte a célját a bemutató óránk, hiszen egy sikeres kirándulás után sok élményt tudtunk megosztani.

Értékelő óra.

Szerdán történelem óra helyett értékeltük a horvátországi kirándulásunkat. Kapott mindenki egy lapot, amin kérdéseket tettek fel nekünk, mint például: Hogy tetszett a kirándulás? Mi tetszett a legjobban?  Ráadásul nekünk még értékelni is kellett a programokat.

Miután mindenki végzett a lapon lévő feladatokkal, Zsolti bácsi és Éva néni még pluszban feltett nekünk kérdéseket a kirándulással kapcsolatban. Ezt követően a mi kérdéseinkre is válaszoltak a tanárok.

Az óra közben sokat nevettünk, és megtudtunk, hogy miért is volt olyan jó ez a kirándulás nekünk, és a tanároknak is egyaránt.

Írta: Ignácz Vivien Virág és Kardos Fruzsina

Budapesti tanulmányi kirándulás.

Május 25.-én a kora hajnali, 5:53-as vonattal indultunk fel Pécsről Budapestre.

A hosszú vonatút után az első program az Országos Széchényi Könyvtár megtekintése volt, ahol egy másfél órás, tartalmas idegenvezetés segítségével betekintést nyerhettünk a könyvtár múltjába, ami roppant érdekes volt.

A könyvtárat gróf Széchenyi István édesapja alapította több, mint 200 évvel ezelőtt úgy, hogy a saját gyűjteményéből és könyvtárából adományozott a nemzet részére. A könyvtárban megtalálhatóak régi kéziratos kódexek, nyomtatott dokumentumok, irodalmi művek és mai elektronikus kiadványok is.

Megtudtuk többek között azt is, hogy minden, a magyar kultúrához tartozó könyv megjelenésekor ún. köteles példányt kell a Széchényi Könyvtár részére küldeni. Ezeknek a példányoknak egy részét megtartják, a többit az országban található nagyobb könyvtárak között osztják szét. Ennek köszönhető, hogy az Országos Széchényi Könyvtárban található a magyar kiadványok legteljesebb gyűjteménye.

A beérkező könyveket katalogizálják és egyesével felcímkézik.

Ha valaki a családfáját szeretné felkutatni, szintén ide kell eljönnie.

Ezután egy kellemes tavaszi zápor kíséretében átsétáltunk a Hadtörténeti Intézet és Múzeumba. Ott egy múzeumpedagógiai előadás részeként a 2. világháború történéseit mutatták be nekünk Magyarország szemszögéből, ami szorosan kapcsolódott a 7. osztályos történelem tanulmányainkhoz.

A foglalkozáson elmesélték, hogy milyen fegyverekkel harcoltak a II. világháborúban, mit használtak a németek és a szovjetek, és mi jellemezte a magyar katonák felszerelését. Láttunk különleges, pl. kétéltű járműveket, géppuskákat, katonai egyenruhákat, tankokat (de csak maketten). Láttunk berendezett óvóhelyet, de olyat is bemutattak, mikor Budapest megszállásakor az egyik szobában németek, a másikban oroszok laktak, és nem is tudtak egymásról.

Mivel már mindenki nagyon éhes volt, a múzeum után elmentünk a Deák térre, ahol megebédeltünk. Aztán a Déli-pályaudvaron újra vonatra szálltunk és este 8 órára fáradtan haza is értünk.

Írták: Slézia Dávid és Pátri Sámuel

Vetélkedő óra

2018. május 22-én vetélkedőre került sor a 2-3 órában. Az első órán csomagoló papírra kellett az állomásokat felírni és a hozzá tartozó képeket felragasztani. Már ezzel sokat tanultunk Horvátországról és az egyes városokról, amiket később meg fogunk látogatni. A második órán Zsolt bácsi ismertette az útvonalat, az úti célokat. Útvonalat terveztünk, megállapítottuk két helyszín között a távolságot és azt is, hogy összesen mennyit is fogunk utazni. Ezeket az adatokat megadtuk kilométerben és időben is. Tényleg meglepő volt látni, hogy Horvátország északi részétől egészen délre, Póláig el fogunk menni. A játékos feladatok segítségével sokat tanultunk Horvátországról, történelméről. 
A feladatok megoldása során csapatjátékosként is kipróbálhattuk magunkat.

Írta: Barabás Hanna, Gulyás Benjámin

Előkészítő óra

Május 15. kedd;

Az utazás előtt három órában foglalkoztunk  a horvátországi kirándulással, rajz, matematika és földrajz óra helyett. 

Az első témánk az 1920-as trianoni békeszerződés eredményeként kialakult magyarországi határok voltak. Ezt követően beszélgettünk a külhoni magyarok népesség eloszlásáról az anyaországhoz képest, majd  diagramokon néztük meg a magyarság arányát a környező országokban. 

Beszélgettünk még  a horvátországi magyarok helyzetéről, számának alakulásáról. Megismertük Horvátország etnikai összetételét, melyet Zsolt bácsi ki is vetített az e- táblán.  

Éva néni a toleráns és kooperatív viselkedés lényegéről kérdezett minket és példákkal is megerősítette a helyes magatartás fontosságát. 

A foglalkozás végén képeket néztünk azokról a horvátországi városokról, amiket utunk során meglátogatunk és megismertünk  Osztrák-Magyar Monarchiához kapcsolódó   magyar vonatkozású emlékeket is. 

Utolsó feladatként ki kellett számolnunk a Google térkép segítségével, hogy hány kilométert fogunk utazni az egyes városok között, illetve mennyit fogunk megtenni összesen.

Irta: Borhidi Alicia és Magyar Fruzsina